Beszámoló 2012. első negyedévről

Miután eltelt immár három hónap a 2012.ik évből, úgy gondoltam, mint a zászlóalj táborkari főnöke, hogy megpróbálom összeszedni, mit is csináltunk az elmúlt negyed évben.

Zászlóaljunk, az első három hónapban, összesen 24 alkalommal jelent meg regionális, nemzeti vagy épp határon túli rendezvényeken. Ezek ugyan nagyrészt előadások voltak iskolákban, óvodákban, azonban úgy vélem, hogy ebben a nehéz anyagi helyzetben, ahol a korábbi csaták megtartása igencsak kérdésessé váltak, mindenképp meg kell ragadnunk, minden olyan eseményt, melyen egyenruhába bújhatunk. De nézzük részletesen merre is voltunk?

Januárban, alig volt dolgunk, de az elmúlt évekhez képest már januárban egyenruhát ölthettünk. Ezt a Móra Ferenc Múzeumnak köszönhettük, akik 48-as kiállítás szervezésével munkát is adtak nekünk. A kiállítás megnyitójára január 27-én került sor. Ugyan az aradi vértanúk tárlatával igencsak máshogy alakultak a dolgok, ahogy mi szerettük volna, azonban úgy vélem, hogy ilyen „párt rendezvényeken” nekünk egyáltalán semmi dolgunk.

Ugyan nem egyesületi, hanem szövetségi szervezésben, de Vass alezredes úr, és jómagam január 27-29-én, Háromszéken, Erdélyországban töltötte a hétvégét Bálványoson, az V. Huszárakadémián. Szombaton Bem József erdélyi hadjáratáról tartottam előadást közel 70 fő előtt, míg vasárnap az alezredes úr a gyalogos csapatokat szárnyai alá véve alaki foglalkozást tartott.

A februári hónapot illetően megrendezésre került a Tarna-völgyi katonai találkozó, más szóval a kápolnai csata. Az elmúlt 3 évben, zászlóaljunk csupán kisebb csapatokkal képviseltette magát Bolgár Attilának köszönhetően, azonban idén senki nem vett részt közülünk. Azonban a kapott hírek alapján jobb is, mivel nem hiszem, hogy egy ilyen nagy múlttal rendelkező egyesület, mint a miénk nem kell, hogy kompromittálja magát olyan rendezvényeken, ahol honvédből ezredest csinálnak.

Éppen ezért februárban négy alkalommal vettük magunkra zubbonyunk. Nem hivatalos rendezvényként, de zászlóaljunk néhány tagja, az alezredes úr vezetésével egyenruhában megtekintette a kiállítást, amit a mi felszerelésünkből készítettek, és az aradi vértanúk tárlatát is.

Először február 21-én Dégi Tamás és Ladó Attila, a hódmezővásárhelyi Hiszk Gregus Máté Szakközépiskolában, előadás tartásával. Ezt követően február 28-án tartottunk előadást a Móra Múzeumban az általunk készített kiállításból.

Másnap, február 29-én az Orvostörténeti Múzeum jóvoltából a Móra Múzeumban, „a sebesült Görgei” címmel, Görgei Artúr vezérőrnagy sebesüléséről nyílt tárlat. Ennek megnyitóján vettünk részt díszegységet állva, továbbá egyéb munkát is adott, mivel mikor bent voltunk előadást tartani, a múzeumi dolgozók kérésére e kiállításon is tárlatvezetést tartottunk.

Március első két napjában szerény személyem, és néhány társammal a Móra Múzeumba költözve, szinte a teljes nyitvatartási időben várta a diákokat, és tartott tárlatvezetést. Ugyan a múzeum kérte, hogy 3-án ismét menjen tőlünk valaki, ám csapatunk nagy része, ekkor Szolnokon tartózkodott, és eddig nem kaptam információt, volt-e valaki a múzeumban? Remélem ez is megoldódik.

Március 3-án, ahogy említettem az év első csatáján vettünk részt Szolnokon. Összesen 22 fővel, és egy löveggel voltunk jelen az alezredes urak vezetése alatt. Sajnos a közelharcban történtek számunkra rendkívül kínos esetek, melyet szóvá is tettek, azonban úgy gondolom, hogy erről éppen eleget beszéltünk már, illetve körlevelet is írtam e problémáról, ezért e beszámolóban nem kívánok komolyabban kitérni erre.

Ezt követően a március 15-i ünnepségekre készülve a térség óvodái, és iskolái rengeteg munkát adtak nekünk szerencsére, melynek nagyrészt Bolgár alezredes úrnak köszönhetjük. A jelenléti ívben feltűntettem az iskolák neveit, leszámítva Bolgár alezredes úr által szervezetteket. Azok 2 napra összpontosultak ezért csak azon a napon részt vetteket jegyeztem fel, nem kívántam külön-külön lebontani.

Március 15-én szerencsére egész napos programok voltak, ezekről azonban, csupán hallomásból tudok beszámolni, mivel jómagam egyéb helyen voltam szolgálatban, így bővebb tájékoztatást a szegedi programok parancsnokától lehet kérni. Azonban kiemelendő, hogy a bordányi szakasz múltjáról fényképkiállítás nyílt Veress százados úr szervezésében.

Amint említettem, jómagam nem voltam jelen a városi rendezvényeken, ugyanis lehetőségem volt, egy 5 fős különítmény élén Erdélybe vezetni egy csapatot. Erről annyit mondhatok, hogy mikor szervezni kezdtük még teljes egészében önköltséges, egyesületi és egyéb támogatás nélkül kezdődött a szervezés. Időközben Juhász százados úr adott támogatást az üzemanyagköltségünkbe, aki egyébként a Rotary Klubbal szintén kint ünnepelt, de a fő rendezvényeken szintén egyenruhában, csapatunk élére állva vett részt a rendezvényeken.

Emellett végül a kézdivásárhelyi önkormányzatnak és Vetró őrnagy úrnak köszönhettünk 1,5 tank üzemanyagot. Ennek ellenére szükség volt önerő befizetésére. Dégi Tamás őrvezető önrészét Vass alezredes úr fizette egyesületi pénzből, mivel sajnálatos módon Dégit pár éve a határon kellett hagynunk papírjaiból kifolyólag. Akkor az alezredes úr ígéretet tett neki, hogy amint lehetőség lesz, kijuttatja erdélyi Dégit. Szerencsére az eskütételt követően hamar elérkezett e pillanat.

Erdélyben egyébként több érdekes programon vettünk részt, sőt volt annyi szabadidőnk, hogy a csernátoni falumúzeumot is meg tudtuk nézni. A Nyerges-tetői programmal már problémáink akadtak, mivel Boldizsár százados úr finoman szólva megvezetett minket, és elég kellemetlen helyzetbe hozott. Társaimmal egyeztetve ezt a lehető legkorrektebb módon oldottuk meg, majd Vass alezredes úrnak beszámolva, üdvözölte megoldásunkat. Erről nem kívánok többet szólni. Végül is 4 csodálatos napot töltöttünk kint, amire remélem mihamarabb újra lesz lehetőségünk.

Ezzel a március 15.-hez kapcsolódó programok és rendezvények lezárultak. Március 20. és 22-én még két iskolában tartottunk előadást, a Krúdy Szakközépiskolában, és a Kiszombori Általános Iskolában.

Március 23-án elérkezett a lengyel-magyar barátság ünnepe, melyet Poznan után ismét magyar földön ünnepeltek. Szerencsére nem is messze, ugyanis a Csongrád Megyei Önkormányzat szervezhette meg a programokat, melynek az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban tartott rendezvényén mi is jelen voltunk összesen hét fővel. Idén végre lehetőségünk volt a köztársasági elnök urak előtt szerepelni. Szokatlanul nagy meleg ellenére sikerült tisztességgel helytállnunk a programon.

Rendezvények tekintetében ennyi történt velünk az elmúlt 3 hónapban. Kitűntetések és előléptetések tekintetében a következőkről számolhatok be. Március 3-án, Szolnokon az alezredes úr megtisztelt azzal, hogy a fehértollasok tisztjévé emelt, és ezzel hivatalosan is elkezdődött tábori főnöki működésem.

Március 10-én a Magyar Huszár és katonai Hagyományőrző Szövetség húsz éves fennállásának ünnepén egyesületünk két tagja részesült kitüntetésben. Bolgár József alezredes urat, Dr. Hende Csaba miniszter úr a Honvédelemért Tiszti Kereszt ezüst fokozatával tisztelte meg, jómagam pedig az MHKHSZ Arany Érdemkeresztjét vehettem át Székely ezredes úrtól, és Győrffy-Villám tábornok úrtól.

Erdélyben az a megtiszteltetés ért, hogy én adhattam át egy előléptetést, és az Erdélyt emlékérem viselők családját is szaporíthattuk. Ladó Attilát az alezredes úr parancsára őrvezetővé léptettem elő, illetve mivel Ladó Attila negyedik alkalommal teljesítette az erdélyi túrát, így megkaptam az emlékérmet is róla.

Újoncok tekintetében négy új névről számolhatok be. Zsíros Martin, Szilágyi Imre, Farkas Attila és Sós Levente kerültek be hivatalosan a zászlóalj keretébe. Remélhetőleg e fiatalok meg is maradnak köztünk. Továbbá, mivel rendezvényen vettek részt Lakatos Zsolt és Simon Géza az inaktív tagok közül ismét visszakerültek az aktív tagok sorába. Sajnos egy távozót is meg kell említenünk. Lajkó Tibor február végén bejelentette, hogy nem kíván tovább az egyesülettel dolgozni, így törlésre került a névsorból. Két korábbi kilépőtől, Karancsi Pétertől, és Szakáts Mátétól sikerült beszedni a kint lévő felszereléseket. Remélem a későbbi kilépések esetén szintén hasonlóképp visszatérnek az egyesületi tulajdonban lévő eszközök.

Szolnokon a zászlóalj altisztjei egy hat oldalas petíciót adtak át az alezredes úrnak, és nekem a javaslataikkal, és ötleteikkel. Az alezredes úr zöld utat adott a változtatásoknak, és utasított engem, hogy tegyem lehetővé ennek kivitelezését. Minden egyesületi tag kapott egy nyilatkozatot, melyben szabadon lemondhat eddigi rangjáról. Azonban a mai napig nem érkezett hozzám egy nyilatkozat se vissza. A petícióban további javaslatok is voltak. Azonban úgy vélem, hogy ezen átszervezés kivitelezését az altiszteknek maguk közt kell kivitelezni, erre már csak azért is következtetek, mert az alezredes úr nem adott további utasítást a mai napig, hogy intézzem-e az átszervezést, a lemondó nyilatkozatok írásán és fogadásán túl.

Remélem az év hátralévő részében szaporodnak a rendezvényeink, és minél több fővel lesz lehetőségünk részt venni ezeken, és saját rendezvényünk is megtartásra kerül. Erre abból kifolyólag is van remény, hogy a miniszter úr a díszközgyűlésen tartott beszédében elmondta, hogy visszautasította Töll alezredes úr, és az államtitkár úr előterjesztését, és továbbra is igényt tart munkánkra. Kérdés csupán, hogy ez anyagiakban mit jelent? Hamarosan erre is fény derül. Azonban lényeg, hogy a feloszlatás veszélye egyelőre nem fenyeget bennünket.

 

 

Szeged, 2012-03-25                                                                                           Kiss Kornél

                                                                                                                           hő. hadnagy

                                                                                                                        táborkari főnök