Beszámoló 2013. negyedik negyedévről

Jelentés a zászlóalj negyedik negyed éves tevékenységéről

Decemberben hónapjába lépve ismét egy negyed éves ciklus zárult egyesületünk életében. Miután e hónap általában nem, vagy csak igen kevés eseményt tartogat számunkra, úgy vélem helytálló, ha annak zárását és értékelését már a hónap közepén megteszem. Ezen utolsó három hónap önmagában is igen szegényes szokott lenni, ami jellemző 2013-ra is. Azonban ettől függetlenül szólni kell munkánkról, és az időszak eseményeiről, hiszen azok bár kevesek, nem haszontalanok. Október: Az év tizedik hónapja, ahogy megszokhattuk az aradi vértanúkra való megemlékezéssel kezdődik. Egyesületünk ezt idén két helyszínen tette meg. Első saját városunk Szeged volt. Ide Bolgár alezredes vezetett egy kis egységet, csupán 6 főt. Ez természetesen nem véletlen. Igaz, hogy az Aradi Vértanúk terére, és a Kiss Ernő emléktáblához a korábbi években mindig jóval nagyobb létszámban mentünk, idén azonban változtatunk kellett álláspontunkon. Miután városunk vezetése nem leplezetlenül mutatja, - ami főleg támogatásokban nyilvánul meg- hogy nincs ránk szüksége ezért a zászlóalj vezetése úgy véli, hogy nem feltétlen kell ott szolgálatot teljesítenünk, ahol kevéssé érdeklődnek utánunk. Az idei megjelenésünk a rendezvényen a magunk tisztességéből valósult meg. A jövőt tekintve pedig már meg vannak a tervek, hogyan reagáljunk a kialakult helyzet. Szeged mellett egy új, és érdekes helyen vetettük meg lábunkat. Idén először ugyanis nem Szentegyházára, az Őszi Hadjáratra utaztunk, hanem kipróbálva magunkat kedves barátainkhoz Szovátára utaztunk, a Bekecs-hegyi emléktúrára. Összesen 6 fővel alzredes úr parancsnoksága alatt vettünk részt a Bekecsre történő szekerezésben, és vészeltük át a sátorban töltött 0 celsius fok alatti éjszakát. Ugyan első sorban első világháborús ütközet helyszíne és zarándokhelye a Bekecs, ám nem véletlenül október 6-án rendezik évről évre. Így tehát a hegyen sem mulasztottuk el, hogy fejet hajtsunk a 13 honvéd főtiszt előtt. Október 19-én barátunk Csepi László őrnagy úr, és egyesülete a Szegedi Bajtársi Klub kért fel bennünket, hogy a szokásos újszentiváni laktanya emléktáblájához mi is menjünk el megemlékezni az egykor ott szolgálatot teljesítő katonákról. Az ünnep és a megemlékezés szép volt, ám sajnos tőlünk csak alezredes úr és jómagam tudtunk részt venni. Ennek ellenére a klub vezetése igen hálás volt részvételünkért. Október 25-én ismét meghívást kaptunk Szegedre az Alsó-Tisza parti Általános Iskolába, ahol ismét megrendezésre került a Görgey Artúr történelmi emlékverseny. A megnyitón díszegységként teljesítettünk szolgálatot, majd az eredményhirdetésig alezredes úr előadását élvezhette tanár és diák együtt a zászlóalj és a szabadságharc történetéről. November: E hónap egy olyan rendezvénnyel indult, melyre már január óta vártunk, és készültünk, hogy részt vegyünk rajta. Ugyanis még Bálványoson, a huszárakadémián, Miholcsa József alezredes úr említette, hogy valamikor ősszel kiállítása lesz faragot munkáiból Szegeden a Bálint Sándor Művelődési Központban. Nos ennek a kiállításnak a megnyitója november 13-ra esett. Alezredes úr három fővel állt díszőrséget a megnyitón és ezáltal tettük szebbé Miholcsa alezredes úr számára az ünnepet, aki rendkívül hálás volt az egyesületnek jelenlétéért. 23-án Alezredes urat meghívták Barótra, az Erdővidéki Huszárbálra, melyet a Székely Virtus szervezett meg első ízben. Alezredes úr az MHKHSZ elnökségét képviselve került meghívásra a bálra, és jómagam mint segédtisztje és Tóth Zoltán őrmester úr kísértük el, így tehát nem csupán a Szövetséget, de az egyesületet is képviseltük a bálon. Majd a hónap végén, 30-án szombaton fiatal bajtársaink ismét megvívták Austerlitz nagy csatáját császári királyi színekben, Napóleon elszánt franciái ellen. Sajnos Tóth őrmester úr idén nem képviselhette az egyesületet lengyel-francia zászló alatt, így 5 fiatal barátunknak köszönhetjük jelenlétünket. December: E hónapban csupán egy rendezvényt könyvelhettünk el, de annál fontosabbat, hiszen egy kedves kecskeméti bajtársunknak tettünk ezzel nagy szolgálatot, így az, ő és családja számára tettük szebbé az ünnepet. Kun Attila százados úr kedves lánya ugyanis december 7-én esküvői szertartását ünnepelte Szegeden a városházán, ahová 5 fővel elmentünk és díszsorfalat állva teljesítettünk szolgálatot. Ezzel lezárult az egyesület évének utolsó három hónapja. Összegzés, egyebek: Tehát e negyed év során összesen 8 programot könyvelhetünk el. Kitüntetésekről és előléptetésekről szólni nem tudok. Azonban egy fontos dolgot szeretnék megosztani veletek. Az egyület vezetése, és itt most eltekintve Dr. Vass László alezredes úrtól, egy előléptetési javaslatot nyújtott be Székely Tibor ezredes úr és az MHKHSZ elnökségéhez, mely szerint javasoltuk, hogy parancsnokunkat, Dr. Vass László alezredes urat a Szövetségi ezredesi rendfokozatra emelje. Sajnos a november 29-i elnökségi ülés határozatképtelenségéből fakadóan nem tudta megszavazni, ám az alelnök urak véleménye és elmondása támogatja javaslatunkat, így bízhatunk benne, ha a december 20-i elnökségi ülés határozat képes lesz, úgy a Szövetség elnöksége jóváhagyja javaslatunkat, és jövőre a közgyűlésen átveheti parancsnok úr előléptetési okiratát. Az egyesület taglétszámát tekintve van változás. Zsíros Martin honvéd ugyanis úgy döntött e negyed év során, hogy nem kíván tovább az egyesületünk munkájában részt venni, így ő jelvénye, igazolványa és felszerelései leadásával kilépett sorinkból, így egyesületünk 73 fővel rendelkezik jelenleg és kezdi meg a jövő évi munkát. Beszámolóm végézhez érve csupán egy dolog maradt hátra, még pedig megköszönni mindazon bajtársnak a munkáját és segítségét, aki az elmúlt három hónapban részt vett egyesületünk munkájában!

 

2013. december 13.

 

Kiss Kornél Szeged,

hő. hadnagy táborkari főnök