Kiképzés

Az 1848-49-es Szegedi Harmadik Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület Kiképzőkönyve!

 

 

 

Első Rész.

 

A katonának rend és sorban történő beoktatása.

(Kötött csatarend)

 

 

Első Fejezet.

 

Az egyes katona beoktatása.

 

 

Első Szakasz.

 

Fegyver nélküli beoktatás.

 

 

 

A katona amint felkelt, tisztán és szabályszerűen legyen öltözve, és a fegyver nélküli beoktatáshoz már teljes menetfelszerelésben, hátbőrönd nélkül jelenjen meg.

         Az első beoktatás, ha lehetséges egyenként, külön-külön történik. Csak ha a beoktatandó újoncok száma megkívánja, lehet hármat és többet is egyszerre betanítani, mely esetben lépésnyi távolságra állnak egymástól.

 

 

         Az egyes katonának fegyver nélküli beoktatása a következő részekre oszlik:

 

  1. Állás
  2. Fejvetések
  3. Testfordulatok
  4. Előre és hátra járatok
  5. Húzódások és fordulatok
  6. Tisztelgések

 

 

 

1. §. Állás.

 

 

A jó állás a fordulatok, igazodások és járatok alapköve. Ennek, egyenesnek, természetesnek, szabadnak és erőltetés nélkülinek kell lennie.

Az állás bemutatása végett az újoncot sík területre kell állítani. A sarkak egymástól való távolsága megegyezik egy lábfej szélességével. A bakancs hegyei annyira forduljanak kifelé, hogy az egyiknek a másiktól való távolsága saját lába hossza legyen. A bakancs hegye egyvonalban tartassék. A katona a sorban állásakor a mellkas kidomborodjék, a vállak enyhén hátra húzva legyenek, a karok a fesztelen, a test mellett helyezkedjenek el. A középső ujj a nadrág varrására tétessen.

Az újonc rövid idő alatt jó állást nyer és a beoktató az iménti segélyeket ne erőszakos és durva módon, hanem nyugalommal és szelídséggel használja.

Mint hogy az előírt állásban huzamosabb maradás eleinte fárasztó lehet, ilyenkor a beoktató a PIHENJ!(Ruth!)  Vezényel. Ilyenkor az újonc tetszése szerint azon megjegyzéssel mozoghat, hogy a bal sarka mindig mozdulatlanul maradjon.

Ha ismét szabályszerű állásba kellene átmenni a beoktató VIGYÁZZ! (Habt Acht!) Vezényel, ilyenkor az újonc a rendes állásba lép és addig mozdulatlan marad, amíg egy másik vezényszó következik.

A Vigyázz! (Habt Acht!) Vezényszó nemcsak az imént leírt esetben kell használni, hanem arra szolgál, hogy a katona figyelmét egy következő „mozdulat” vagy „fegyverfogás” vezénylése előtt felébressze. Tehát a Vigyázz! (Habt Acht) vezényszó minden vezényszó elé tehető.

Ha az újonc az állásba jól betanítatott és képes abban huzamosabb ideig mozdulatlanul maradni, akkor a beoktató a „fejvetések” betanítására lép.

 

 

2. §. Fejvetések.

 

         A beoktató eleinte az újonc előtt ellépdel, megparancsolja neki, hogy egyenesen szemébe nézzen, és fejével lassan, teste elfordítása nélkül kísérje, és megtanítja, hogy az előtte elhaladó elöljárót is ily módon kövesse tekintetével. Ezen lassú fejfordulat után a gyakorlatoknál szükséges fejvetéshez, melynek gyorsan és egyszerre kell történnie, lehet átmenni.

         Itt megmagyarázza a beoktató az újoncnak, hogy gyors fejvetés, valamint általában minden mozdulat a szabályszerű állásból vezényszóra történik, és minthogy számos vezényszó több szótagból áll, a parancsolt mozdulatot mindig azon szótagra vagy szóra vigye végbe mely gyorsan és élesen mondatik ki. A többi szótagot vagy szót pedig csak előleges figyelmeztetésnek tekintse.

         Most a beoktató BALRA NÉZZ! ( LINKS SCHAUT) vezényel. Erre az újonc fejét sebesen, a vállak elfordítása nélkül,annyira balra veti,hogy jobb szeme a kabátgombok meghosszabbított vonalába essen.

         A JOBBRA NÉZZ ! (RECHTS SCHAUT!) vezényszóra a fejvetés hasonló módon történik,a fej csak annyira fordíttatik,hogy a balszem a kabátgombok meghosszabbított vonalába essen.

         A beoktató figyelmét főleg arra fordítsa, hogy az újonc az itt előírt módnál fejét túl ne fordítsa, minthogy nagyobb elfordítás esetén a vállak is elfordulnának és az újonc, kinek tovább jobbra vagy balra vetett fejjel kell járnia, semmi esetre sem tudna egyenesen előre járni.

 

 

 

3. §. Testfordulatok

 

         A fejvetések után a testfordulatokhoz kell átmenni és az újonccal azon fogalmakat kell tudatni, hogy a negyed kör vagy félkör-ívnek leírása, fél vagy egész fordulatnak mértéke.

         Ha a félfordulatnak jobbra kellene történnie, akkor a beoktató FÉL JOBB ! (HALB RECHTS) vezényel, mire az újonc a jobb sarkán és a bal lábujj hegyén fordul a parancsolt irányba. Ugyan ez a szabály vonatkozik a FÉL BAL! (HALB LINKS!) vezényszóra is, itt értelem szerűen a balsarkon illetve a jobb láb lábujjhegyén történik a fordulás a parancsolt irányba.

         Az ARC! (FRONT!) vezényszóra,mely azt jelenti,hogy az újonc a fordulat előtti állásba térjen vissza, szint úgy azon segélyekkel fordul a forgást megelőző irányba.

         A JOBBRA ÁT –BALRA ÁT (RECHTS UM-LINKS UM) vezényszóra az újonc hátra nyúl, megfogja a patrónást s testéhez szorítja a fordulás ideére. A fordulás első ütemére elfordul az adott iránynak megfelelően majd a második ütemre kitámaszt, és a harmadik ütemre zárja a lábát és ugyan erre az ütemre elengedi a patrónást és a kezét a teste mellé engedi. Ezeket a mozdulatokat a beoktató először bemutatja, majd megfigyeli, az esetleges hibákat korrigálja. Kezdetben csak egyhelyben gyakoroltassa a beoktató, mihelyt a helybeni fordulatokat az újonc elsajátította és emellett a járást is elsajátította, akkor a FÉL JOBB (RECHTS UM) illetve FÉL BAL (LINKS UM) fordulatokat járás közben is gyakoroltatni kell.

 

 

4. §. Előre és hátra járatok.

 

            A katonának lassú járásban 90-95, gyorsban 105-108, sebesben 120 lépést kell egy perc alatt megtennie. A tanítás lassú lépéssel, sík helyen kezdődik. A beoktató pedig eleinte kevesebbet nézzen a tartásra, mint a lábak helyes tételére és a lépés előírt hosszára. E végre a beoktató 3-4 lépésnyire újonca elé áll és a járás elveit neki szóval és ábraképp saját példája által következőleg megmagyarázza.

         Az ARCJÁRAT! ( Mit Der Front Marschiren!) Figyelmeztetőre a test nehézsége a jobb láb talpára tevődik, minthogy kivétel nélkül minden járatnak a bal lábbal kell kezdődni.

         A közvetlen reá következő Járj!  (Marsch!) vezényszóra a bal láb kinyújtott térddel, szabadon a csípőből és csak annyira emeltetik fel, hogy a

beoktató a talpat meg ne pillantsa. A talp párhuzamosan a földel, topogás nélkül a földre tétetik. A test nehézsége e pillanatban a bal lábra megy át. Ezzel egy időben a jobb térdnek kissé már meg kelletik hajolni és sarkának felemelkedni, hogy ez azonnal hasonlóan a balhoz előhozassék és letétessék.

            A beoktatónak a lábak helyes tartásán kívül arra kell figyelnie, hogy a lábak keresztbe ne tétessenek, a vállak el ne fordítassanak, a felsőtest hátra ne maradjon, a kezek természetesen a combokon nyugodjanak és a test biztos, de fesztelen állását megtartsa.

         A járat megszüntetésére a beoktató az ÁLLJ! (HALT!) vezényszót használja,mely vezényszó mindig azon pillanatban mondatik ki,amikor az újonc egyik lábát a földre teszi és a hátsó lábat mellé húzza. A megkezdett lépésnek ennélfogva vége van.

         A rá következő JÁRJ! (HALT!) –ra a bal láb megint kilép és a járat azon lépésmenetben folytatódik, amelyben az újonc az ÁLLJ! (HALT!) előtt járt.

         A járatról az ÁLLJ-ra való átmenést, valamint a JÁRJ! vezényszóra az iménti kilépést szorgalmatosan kell gyakorolni,hogy az újonc megszokjék rögtön megállni és szinte oly gyorsan kilépni.  E mellett a beoktató főleg arra ügyeljen, hogy a felsőtest az ÁLLJ! Vezényszóra hátra ne maradjon.

         Amint az újonc megfelelő jártasságot nyert az egyenes járásban,a beoktató a járat közbeni JOBBRA vagy BALRA NÉZZ! ( LINKS vagy RECTS SCHAUT!) vezényel,hogy az újonc megszokjék jobbra vagy balra fordított fejjel nagyobb távolságra is tökéletesen egyenesen járni. De a fejnek nem szabad tovább fordítódni, mint azt a 2-ik §-ban megmagyaráztatott. Ez a síkhelyeni járat betanítása.

         Hegynek felfelé a földszint emelkedése szerint a testsúlynak az első lábra helyeződni. Hegynek lefelé a test nehézsége a hátsó lábon fekszik,itt a sarkot kell először letenni és a felsőtestet kissé hátra tartani.

            Ha az újonc a járatban elégséges ügyességet nyert, akkor ahhoz kell szoktatni, hogy lassú lépésben egy perc alatt 90-95 lépést tegyen meg. Erre pedig a dobszóval lehet rátanítani, ahol pedig ez nem lehetséges a beoktató,a rendes idő betartása mellett, EGY-KETTŐ! EGY-KETTŐ! (EINS-ZWEI) előszámol.

         Ezután a gyors és sebes járatra kell átmenni,mely a lábak mozgása és a lépés hosszúsága tekintetében a lassúhoz tökéletesen hasonló. Ettől csak a lépésszámban különbözik. Mint már a bevezetésben mondatott,a katonának gyors lépésben 105-108,a sebes lépésben 120 lépést kell egy perc alatt megtennie.

         Gyors lépésben a járat helyböli végbeviteléhez a beoktató ARCJÁRAT GYORSAN! (MIT DER FRONT IM MANÖVRIRSHRIN!) figyelmeztet,ezután következik a JÁRJ! (MARSCH!) . A sebes járathoz pedig ARCJÁRAT SEBESEN! JÁRJ! (MIT DER FRONT IM DOUBLIERSCHRIN! MARSHIREN! MARSCH!)

         A dobszó vagy a beoktató előszámlálása itt is a legcélszerűbb eszköz az újoncnak a külön lépésmenetbeli időkitartásához szoktatására. Itt még megjegyeztetik,hogy a sebes járatnak legfeljebb 400 lépésnyire szabad eszközöltetnie,mivel ezen menetelésben huzamosabb való huzamosabb menetelés a katonát nagyon kifárasztaná.

         Megtanulván a újonc a különféle lépésnemekben helyből kiindulását,a lépésnemeknek járat közbeni fölcserélését kell vele gyakoroltatni.

PL.: Ha a lassú járatból gyors vagy sebes járatra kellene átmenni, akkor a beoktató GYORSAN! (MANÖVRIR!) figyelmeztet és azon pillanatban,midőn az újonc jobb lábát leteszi: JÁRJ! (SCHIRITT!). Szintúgy SEBESEN JÁRJ! (MARSCH-MARSCH!).

         Ha sebes lépésből gyors lépésbe vagy lassú lépésbe kellene átmenni akkor a beoktató GYORSAN JÁRJ! (MANÖVRIR SCHRITT!) vagy LASSAN JÁRJ! (ORDINÁRER SCHRITT!) vezényel,mire a megparancsolt lassúbb járatnem azonnal bekövetkezik. A beoktató itt is a vezényszó utolsó tagját élesen,azon pillanatban mondja,amikor az újonc a jobb lábát a földre teszi,hogy a megváltozott lépésnem a bal lábbal kezdődhessen.

         Minthogy a katona nagyobb részlegekbeni gyakorlatoknál a lépés megrövidítésére többször is kötelezve van, tehát erre is meg kell tanítani.

         A beoktató lassú,gyors vagy sebes lépésben járó újoncnak RÖVIDEN JÁRJ! (VERKÜZT DEN SCHRITT!) vezényel,melyre ő a lépés teljes hosszúságát felére rövidíti és benne mindaddig megmarad míg a TELJESEN JÁRJ! (IM VOLLEN!) vezényszó nem hangzik,mire a lépés teljes hosszúságában csináltatik.

 

 

 

5. §. Húzódások és Fordulatok.

 

         A húzódás az egyenes járatnak 45 fokú szöglet irányba eltérésére szolgál. Helyből és járat közben is megtörténhetik.

         Az első esetben: JOBBRA vagy BALRA HÚZÓDJ! (ZEIHT EUCH RECHTS-LINKS!) Figyelmeztetik, melyre az újonc a fejét a húzódás felöli, oldalra fordítja és egyszersmind oda balsarkán egy fél-jobb vagy fél-bal negyedkörű fordulatot tesz.

         A JÁRJ! vezényszóra a mozdulat a test fordítása által már bevan végezve és az egyenestől eltérő irányba megkezdődik. A lábak mozgása és a lépés hosszúságának tekintetében pedig szabatosan az egyenes járathoz adott szabályokhoz kell magát tartani.

         Ha a húzódásnak járat közben kellene megtörténnie, akkor a beoktató HÚZÓDJ! (ZIEHT EUCH!), azon pillanatban pedig, midőn az újonc jobbra húzódásnál a bal lábát, balra húzódásnál pedig a jobb lábát a földre teszi azonnal: JOBBRA-BALRA! (RECHTS-LINKS!) vezényel,melyre már a helybeli húzódásnál megmagyarázott fejvetést és a testfordulatot a vezényszóban megnevezett oldal felé megteszi és az új,rézsút irányban szakadatlanul tovább jár.

         Ha húzódás közben ÁLLJ! vezényeltetik, akkor az újonc mozdulatlan,a test elfordítása  nélkül, megáll, és a JÁRJ! vezényszót a húzódás folytatására, az ARC! Vezényszót annak megszüntetésére bevárja. Mely esetben testét a húzódás előtti irányba fordítja és a fejét egyenesen tartja.

         A húzódásból megállás nélküli egyenes járatra való átlépésre a beoktató: EGYE- (GRAD) figyelmeztet, és azon pillanatban, midőn az újonc a balra húzódásnál bal lábát, jobbra húzódásnál jobb lábát a földre teszi: NEST! (AUS!). Erre az újonc testét és fejét a húzódás előtti állásba fordítja és járatát egyenes irányba szakadatlanul tovább folytatja.

         A húzódás mind a három lépésnemben történik, tehát gyakorolni is kell mind a háromban.

 

 

6. §. Tisztelgések

 

Ha az újonc az állásban,fordulatokban és járatokban némi készséget nyert akkor arra is megkell tanítani miként kell a rend és soron kívül is puska nélkül feljebbvalójának a kijáró tiszteletet megadni. Ehhez a beoktató újonca elé áll, bal karját, a könyöknek testtőli eltartása nélkül, fesztelen felemeli. Tenyerét arca elé fordítva a bal szem előtt akképp tarja, hogy a zárt ujjak hegyei a csákó vagy a süveg szemernyőjét érintsék.

A visszaálláshoz a bal kar ismét a baloldalra lehozatik a testnek állásbeli kimozdítása nélkül.

Mivel az újonc közönségesen hajlandó a bal kéz felemelésénél fejét leereszti, tehát a beoktatónak el kell magyarázni, hogy azon pillanatban,midőn bal kezét felhozza,fejét is kissé felemelje,de annak csak lassan kell történnie,felszökkenéssé ne fajuljon.

Utána a beoktató újonca előtt elmegy, megparancsolja, neki fejét azon oldalra fordítani ahonnét jön. Három lépés távolságra pedig a fentebbi üdvözletet végbevinni. Az előtte elmenése alatt fejével lassan kíséri. Midőn háromlépésnyi távolságra elhaladott, ismét visszaállani. Ennél a beoktató főleg arra figyeljen, hogy az újonc keze felemelése és feje elfordításánál vállait szabályszerű állásukból ki ne mozdítsa. Ez a módja a katona minden mellette elmenő elöljárója megköszöntésére.

Ezúttal arra is kell megtanítani miként vigye ezt járat közben is végbe.

E végre a beoktató mintegy tíz lépés távolságra és kissé félre állván újonca elé áll. Megparancsolja neki, hogy mellette elmenjen s hozzá háromlépésnyire közelítvén, feléje fordított fejjel az üdvözletet végbevigye és midőn három lépést rajta túlhaladott, megint visszaálljon. Ez alkalommal az újoncnak meg kell mondani, hogy ezen üdvözletet nem csak minden elöljáró előtt, hanem minden őrnek is, ki mellett elmegy, megadja.

Ha a katonának csákó helyett tábori sapka lenne a fején, akkor magaviselete valamely elöljáróvali találkozásánál ugyanaz,csakhogy kezének a szemernyőhöz hozása helyett a sapkát bal kézzel a tetején megmarkolja,baloldalára hozza és belrészével combjához szorítja. De ha sapkája mellett még szurony-vállszíjjal is el lenne látva, akkor az üdvözletet a balkéznek szemernyőhöz való felemelésével akképp viszi végbe, mint azt a csákónál elő van írva.

 

 

 

 

Második Szakasz

 

Puskávali beoktatás

 

         Ahogy az újonc az állás, fordulatok és járatokban puska nélküli elégséges ügyességet nyert. Így a puskával elláttatik és ezzeli beoktatása elkezdődik.

         A ruházatot és a beoktatandó újoncok számát és felállításuk módját illetőleg szint azon szabályok szolgáltatnak, melyek puskanélküli betanításnál megállapíttattak. Itt még annyi említtetik meg, hogy az újonc puskáját teljes nehézségéhez való szoktatása végett mindig feltűzött szuronnyal hordja.

 

 

 

         Az egyes katonának puskával való beoktatása a következő részekre oszlik:

 

  1. Állás
  2. Fejvetések
  3. Testfordulatok
  4. Járat
  5. Puskafogás
  6. Tűzfogás
  7. Tisztelgések

 

 

        

 

 

 

1. § Puskávali Állás

 

         A beoktató újonca bal karját,az előírt  puska nélküli állásból fekirányosan egyenesen előre kinyújtatja, a puskát fekirányosan a bal vállára teszi és a tusa megmarkolását a következőképp magyarázza:

         A hüvelyk első íze a puska tusának talpcsavarára jön, a mutatóujj a tus alsó megkerekítését követi, miáltal annak hegye a hüvelykujj hegyével érintkezik. A többi ujj oly módon zárkózik a mutatóujjhoz, hogy emehhez hasonlólag első ízeikkel a tusa bel lapján szorosan feküdjenek.

         Ha az újonc a fentebbi magyarázat szerint a tusát kellőleg megmarkolta,a beoktató a kezét annyira lenyomja,hogy a puska szinte függőleges helyzetbe nem kerül. Annyira amennyire azt meggörbített ágyazata engedi. A kar természetesen nyújtott legyen,a könyök sem kiterpesztve,sem pedig a testhez ne szorítassék. A puska sem be sem kifordítva, a váll és a combhoz szorosan feküdjék.

         A beoktatónak észre kell vennie, ha a puska nehézségéhez még nem szokott újonc eleinte állásából kifordul, bal vállát leereszti vagy hátraszegi, bal csípőjét behúzza, a test nehézségét a baloldalra húzza. Ezért az ilyen hibák kiküszöbölésére folyamatosan figyelnie kell. Ezért újonca kezéből néha a puskát elveszi, állását kijavítja és a puskát ismét a kezébe adja. Továbbá a beoktató figyelmét szakadatlanul a puska és a bal kar kellő tartására irányozza, melynél főleg a könyök felhúzását vagy elernyedését kell figyelnie. Ez utóbbi hibának a kára, hogy a katona a sorban több helyet foglal el, mint teste szabad mozgására és puskája forgatására feltétlenül megkívántatik, e mellett a katonát nagyon elfárasztaná.

         Az újonc bal karjának valódi helyzetének hozatalára a legalkalmasabb eszköz tőle azt követelni, hogy azt puskájával úgy tartsa, ahogy fegyvertelen jobbját. Természetesen lefüggve, sem egészen kimeresztve, sem meggörbítve, hanem úgy, hogy ha a beoktató a puskát kezébe adja, az épp azon a helyén maradjon a combnak, ahol az a puska átvétele előtt volt.

         Mivel a puskával való állás az újoncnak eleinte nehezére esik, ezért a beoktató a következő, kevesebb erőltetést igénylő puskafogásokra tanítsa. VÁLLHOZ (KOLBEN HOCH!) , KARBA! (IN ARM!) , SÚLYBA! (IN DIE BALANCE!) és LÁBHOZ! (BEIM FUSS!).

         Először a beoktató IGAZODJ! ( RICHT-EUCH!)-ot vezényel, melyre az újonc puskájának a tusa bal kézzel levonatik és a puska ismét szabályszerű függőleges állásba hozatik.

         A puskának karba hordásánál: KARBA! (IN ARM!) vezényeltetik. Erre a jobb alkar a test mellett a tus nyaka felé hozódok, így a puska a függőleges állásba annyira felemeltetik, és előre löketik, amennyire a tusnyaknak a jobb kéz ujjai által könnyedén megmarkolására szükséges. Azon pillanatban, melyben a jobb kéz a tus nyakát megmarkolja,a bal kéz a tust elengedi és a bal alkar meggörbíttetik annyira,hogy a jobb fölé jöjjön feküdni. A bal kéz hüvelykjének első íze a ruhaujj belvarrásán fekszik és a másik 4 ujj pedig zárkózva a jobb alkaron lefelé és a fegyver kalapácsa által a bal alkaron nyugszik.

 

          Visszaálláshoz IGAZODJ! (RICHT-EUCH!) vezényeltetik,melyre a bal kar gyorsan a test mellett lehozatik, a tusa kerekedését megmarkolja és a fegyver,valamint a bal kéz ujjai is azon állásba tétetnek,mely a puska hordásához előíratott. Egyszersmind a jobb kéz a puska nyakát elengedi és gyorsan a test mellett a jobb oldalra jön.

         A puska súlyba hordozására: SÚLYBA! (IN DIE BALANCE!) vezényeltetik. Ezen vezényszóra a jobb kar sebesen a test közelében felhozatik, a jobb kéz a puskát a ball váll irányában megmarkolja és természetes állásba,a test mellé hozza a puskát.

         Súlyba hordatik a puska futásnál,ugrásnál,árkokon való átkeléskor,továbbá szobában,folyosón,lépcsőn.

         Ha a puskát súlyból ismét a baloldalra kellene hozni,akkor a beoktató VÁLLHOZ! (SCHUL TERT!) vezényel,melyre a jobb kéz egy mozdulattal a bal vállra teszi a fegyvert. A bal kéz megmarkolja a puska tusát és a jobb kéz azonnal szabályszerű állásba visszatér. A fegyvernek könnyedén a bal oldalra hozatalához az újoncot arra kell megtanítani,hogy azon pillanatban,mikor a puskát a test közepéig hozta,kissé löktesse,hogy mire a puska a bal kézzel átvétetik,a jobb kéz a bal vállal egy magasságban legyen.

         A puskát lábhoz állásba helyezése végett: LÁBHOZ! (BEIM FUSS!) vezényeltetik. Mire a puskát függőlegesen kitartja a jobb oldalán úgy, hogy a jobb könyök meghajlítva van és a jobb kéz a jobb vállal egy magasságban van. Ezután akképp állíttatik a földre, hogy a tusa hegye a jobb láb hegyével egy vonalba essen és a cső a vállhoz feküdjék. Nedves földön a puska tusa ne a lábhegy mellé, hanem a jobb lábfejre tétetik.

         A puskának újra baloldalra hozatala végett a beoktató: VÁLLHOZ! Vezényel,mire az ugyan azon a módon felemeltetik és a bal oldalra szabályszerű állásba hozatik,mit azt a SÚLYBÓL (IN DIE BALANCE-ból), VÁLLHOZ! (SCHULTERT!) már megmagyaráztatott.

         Ha LÁBHOZ! ( BEIM FUSS!) állásból SÚLYBA! (IN DIE BALANCE!) állásba kellene venni a puskát akkor a beoktató SÚLYBA! (IN DIE BALANCE!) vezényel,mire a puska kissé felemeltetik és a tusa hegye a sarkak irányába hátra nyomatik.

         Mind ezen puska fogásoknál arra kell figyelni,hogy az újonc vállait el ne fordítsa és a szabályszerű állásból ki ne jöjjön.

         Ha a beoktató a puskafogások mellett pihenést kívánna engedni, akkor: PIHENJ! (RUHT!) vezényel,melyre az újonc a bal sarok elmozdítása nélkül szabadon mozoghat.

         Visszaállás végett: VIGYÁZZ! (HABT-ACHT!) vezényeltetik,melyre az újonc ismét szabályszerű állásba lép és puskáját akképp tartja,hordja,mint a PIHENJ! Vezényszó előtt.

 

 

 

2.§ Fejvetések

 

         A puskávali fejvetések megegyeznek a puska nélküli fejvetésekkel.

 

 

3.§ Testfordulatok.

 

         A testfordulatok azon szabályok és vezényszavak szerint történnek,melyek a puska nélküli oktatás 3. §-ban meghatároztattak.

         A fordulat illő végbevitelének megítélése és az állás megvizsgálása mellett a beoktató arra is figyeljen, hogy ha a fordulat vállazott puskával történik, függőlegesen vállhoz és combhoz szorított maradjon.

         Hogy ezen cél az egész fordulat végbevitelénél könnyedén elérhető legyen a katonát rá kell tanítani,hogy JOBBRA! vagy BALRA! (RECHTS! Vagy LINKS!) vezényszóra töltére megmarkolásán kívül fegyverét bal kézzel kissé befelé fordítsa ( a csövet a test felé). Ez által lehetséges lesz a tusát alkarjával a combjához szorítani és így a fordulat közben a puska lógását mellőzni. A rá következő ÁT! (UM)-ra a fordulat szabályszerűleg végbemegy és a puska azonnal rendes állásba hozatik.

         A FÉLJOBB vagy FÉLBAL fordulatnál ezen segély elmarad,mivel az itt történő csekélyebb fordulás miatt nem szükséges.

        

 

4.§ Puskávali járat.

 

         A 4. és 5. §-bani szabályokhoz itt még annyi adatik hozzá,hogy az újoncot hozzá kell szoktatni,hogy a puskáját járat közben kell állásban tartani.

         Ha a járat vállazott puskával történik, akkor a puska szüntelen függőleges állásban tartassék és az alkar a csípőhöz, ne a mozgékony combhoz szoríttassék. A járat megszüntetésére megszüntetésénél itt is az ÁLLJ! (HALT!) vezényeltetik,melyre rögtön az állásnál előírt helyzetbe kell kerülni,amire a beoktató különösen figyeljen.

         Az újonc továbbá a KARBA! SÚLYBA! járat közbeni helyes tartást is gyakorolja.

 

 

 

Harmadik szakasz

 

  1. Puskafogások
  2. Tisztelgés
  3. Imához és Visszaállás
  4. Imához térdelés és Felkelés

 

 

 

 

 

1. § Puskafogások

 

         A puskafogások nem csak egy katonáktól, hanem egész részlegektől a zászlóaljig, néhány esetben (Pl szemléken) egész ezredtől is egyszerre vitetnek végbe.

         A véghezvitelük a vezényszó utolsó, hangsúlyosabb, szótagjára történik.

         Az újoncnak a puskafogásokhoz való betanítása végett a beoktató 3 lépésnyire elé és kissé jobbra félre áll és minden puskafogást, miután azt az újoncnak elmagyarázta és megmutatta, utánoztatja, de a puskafogásokhoz illő vezényszavakat ne mindjárt hangjelezve mondja ki.

         Mivel a legtöbb puskafogás több részletből áll, ezért ezeket egyenként,részletesen el kell magyarázni az újoncnak. Eleinte beszámolásra, később dobra, történjenek a puskafogások egyes elemei,de ezek a számolások eleinte lassan történjenek. Fokozatosan kell növelni a beszámolás sebességét a követelt gyorsaságig. Addig kell gyakoroltatni az újonccal mire az előszámlálás egészen elmarad és a puskafogás véghezvitele közvetlen a beoktató élesen kimondott vezényszavára történik.

         Minden egyes puskafogás végbevitelénél a beoktatónak minden hibát gyorsan ki kell javítania és szüntelen arra kell figyelnie, hogy az újonc a puskafogás véghezvitele alatt a szabályszerű testtartást megtartsa.

         Ha a puskafogás hibásan történik, akkor a beoktató VISSZA! (HERSTELLT-EUCH!) vezényel,melyre az újonc ismét azon állásba lép,melyben közvetlen az utóbbi fogás végbevitele előtt állt.

         Miként kell a katonát minden kelésnél ruházata tekintetében meg kell vizsgálni úgy,ha puskával kellene kiállni,a lőszerek és a fegyver állapotát is megkell vizsgálni. A megvizsgáló utána néz, hogy gyakorlathoz vagy más szolgálathoz történik a kikelés, melyben a katona puskája megtöltésére kötelezhető, a töltér födele fel van e nyitva és a töltér ládában a gyakorló dugasz, a fatöltények vagy netán a kiadott vak vagy rendes lőszerek bent vannak e.

          

 

2. § Tisztelgés

 

         A puskával való tisztelgés, szint úgy, mint a VÁLLHOZ!, három fogásból történik,melyből az első közvetlen a vezényszó utolsó szótagjára, a másik kettő a gyors lépés sebességében mondatik ki.

         TISZTELEGJ! (PRASEN TIRT!)

         1. A jobb kéz megragadja a bal vállon lévő tus nyakát úgy, hogy a hüvelykujj a test felé néz, a másik négy átkarolj a tust és a mutató ujj hegye összeér a hüvelykujj hegyével.

         2. A bal vállról a puskát a test elé hozzuk úgy, hogy a bal kéz még a tuson van, a puskát negyed fordulattal elfordítjuk jobbra. Bal kézzel rácsapunk az alsó és a középső gyűrű közé. Megmarkoljuk a puskát úgy, hogy mind az öt ujj a katona felé néz.

         3. A puska, testöli elvétel nélkül, függőleges állásban lehúzatik. A puska akképp fordíttatik meg, hogy a puskaszíj kifelé nézzen, a kalapács a csípőcsontot érintse a test bal oldalán. A puska súlya most már a bal kézben fekszik, mely a második fogtával hason helyzetbe marad. A jobb kéz a tus nyakát akképp fogja át, hogy a hüvelykujj hátul, a többi ujj pedig elöl, a mutató ujj hegye a hüvelykujj hegyével érintkezik. A jobb láb annyira hátra húzatik, hogy a belső talpél a bal sarkhoz csatlakozzék. A test nehézsége most a bal lábon nyugszik.

         VÁLLHOZ! (SCHUL TERT!)

         1. A puska és a kezek azon helyzetbe tétetnek, mint a tisztelgés 2. üteménél,a jobb láb szabályszerű állásba előre húzatik.

         2. A puskát a bal vállra helyezzük úgy, hogy a bal kézzel megmarkoljuk a puska tusát.

         3. A jobb kéz szabályszerű állásba helyeződik. A puska negyed fordulattal balra fordíttatik a vállon és függőleges helyzetbe hozatik.

 

 

3. § Imához és Visszaállás.

 

Ezen puskafogás is a LÁBHOZ! (BEIM FUSS!) állásból vitetik végbe,ezért az újonc először erre vezényeltessék, ha puskáját másként hordozná.

         IMÁHOZ!

         A jobb láb, mint a tisztelgés harmadik részénél,hátra húzatik,a bal kéz az üdvözlet rendszabálya szerint a csákó vagy a tábori sipka szemernyőjéhez emeltetik.  

         VISSZAÁLLJ!

         A bal kéz a szemernyőtől gyorsan lehozatik és a hátravont jobb láb ismét előbbi kellő állásba tétetik.

 

 

 

 

4. § Imához térdelés és Felkelés.

 

         IMÁHOZ TÉRDELJ!

            Mindkét lábfej gyorsan össze húzatik addig amég a talpak egymást nem érik. Erre azonnal a jobb láb és ezzel a felsőtest, eléhajlás nélkül, hátratétetik, és jobb térdre ereszkedik. A puska függőleges állásban helyén marad és a jobb kéz az első karikáján egészen átmarkolva tartja. A bal láb hegye egyenesen előre néz és a bal lábszár a föld felé függőlegesen állíttatik. Szint úgy áll a jobb láb felső szára is és a jobb láb hegye a földre támaszkodik. Mennyire kell egyébiránt a jobb lábat hátra vetni azt a nagyságtól függ és csak a gyakorlás taníthatja meg rá a katonát.

         CSÁKÓT vagy RAKONCÁS SÜVEGET LE!

         A csákó rózsa mellett balról a bal kézzel akképp ragadtatik meg, hogy a mutató és a középujj első íze a csákó födélkarimáját fogja a másik három ujj pedig lefelé nyújtva a csákó oldalára támaszkodjék. Erre késlekedés nélkül a csákó levétetik és üregével akképp a térdre állíttatik, hogy rajta függőlegesen álljon és a szemernyő balra oldalt irányuljon. A bal kéz a csákó helyén marad.

         A rakoncás süvegeseknél a süveg szegélyét fogja meg a hüvelyk, a mutató és a középső ujj és azon módon, mint a csákónál a térdre lehozatik.

         CSÁKÓT vagy RAKONCÁS SÜVEGET FEL!     

         A csákó vagy rakoncás süveg bal kézzel felemeltetik. Elölről hátrafelé,a fej biccentése nélkül, jól feltétetik és erre a kéz azonnal laposan a bal térdre húzatik, hogy az ujjak hegyei a térdel egy irányba essenek.

         IMÁTÓL FEL!

         A jobb talp nyomása által a test egyenesen felemelkedik és egyenes testel, gyorsan feláll. A jobb láb a balhoz húzatik és a lábujjhegyek szabályszerűleg kifelé fordíttatnak. A puska, amely a felállásnál némileg támaszul szolgálhat, ismét előbbi szabályszerű állásba: LÁBHOZ! (BEIM FUSS!) jön és a bal kéz oldalra visszatér.